ÓMEN
(The Omen)

Amit érdemes tudni a filmről

• Az Ómen alapötlete Robert Munger vallási szakértőtől származik. Munger 1974-ben egy közös vacsora alkalmával a Jelenések könyvéből kiindulva azt a gondolatot vetette fel Harvey Bernhard producernek, hogy mi lenne, ha az Antikrisztus egy gyermek képében térne vissza a földre? Bernhardnak tetszett az ötlet, ráadásul két korábbi, vallási vonatkozású alkotás – Roman Polanski Rosemary gyermeke (1968), William Friedkin Az ördögűző (1973) – világsikere kellő garanciának tűnt egy hasonló témájú film kedvező fogadtatásához. Még aznap este egy többoldalas vázlatot írt a témából, a forgatókönyv megírását azonban David Seltzerre bízta. Mungert a film vallási tanácsadójának szerződtette.
• David Seltzer kizárólag anyagi okokból vállalta a felkérést, a téma ugyanis egyáltalán nem érdekelte. A munkáját azonban természetesen tisztességesen akarta elvégezni, ezért belevetette magát a Biblia és a bibliamagyarázatok tüzetes tanulmányozásába. Munger alapötletét követve különösen a Jelenések könyvének szentelt nagy figyelmet. A bibliai szöveg szerint a Gonosz a tengerből emelkedik ki: „Ekkor láttam, hogy a tengerből egy vadállat bukkan fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fején meg istenkáromló név.” Egyes magyarázatok szerint a tenger a forrongás és nyugtalanság szimbóluma, amelynek Seltzer szerint a politika világa felel meg a legjobban. Ezért választott diplomatát a történet főszereplőjének.
• Az Ómen erőteljesen támaszkodik ugyan a bibliai utalásokra és idézetekre, az egyik kulcsfontosságú vallási szöveg azonban mégsem a Szentírásból való, hanem kifejezetten a film számára írták: „When the Jesus return to Zion / And a comet rips the sky / And the Holy Roman Empire rises / Then You and I must die. / From the eternal sea he rises / Creating armies on either shore / Turning man against his brother / Til man exists no more.” (A magyar szinkronban: „Izrael népe visszatér Sionba / az eget üstökös szeli át / a szent Római Birodalom fölkél / neked s Nekem veszni kell. / A tengerből kiemelkedik / hadakat állít tenger partjain / testvért a testvér ellen fordít / míg csak ember él a földön.”)
• A főhős nevét Jeremy Thorpe brit politikus ihlette, a Jeremy Thorn név azonban túl egyértelmű utalás volt, ezért az esetleges problémák megelőzésére a figurának végül a Robert Thorn nevet adták. Jeremy Thorpe 20 éven keresztül – 1959 és 1979 között – volt a Brit Parlament képviselője, 1967 és 1976 között pedig a Liberális Párt vezetője. Politikai karrierje egy homoszexuális vonatkozású szexbotrány miatt bicsaklott meg. Egy Norman Scott nevű férfi azt állította, hogy viszonya volt Thorpe-pal az 1960-as évek elején, amikor a homoszexualitás még bűncselekménynek számított Angliában. Thorpe cáfolta Scott állításait, ám 1976-ban le kellett mondania pártvezetői tisztségéről, miután állítólagos szeretőjét meggyilkolták. Scott gyilkosa később azt nyilatkozta, hogy felbérelték a bűncselekmény elkövetésére, és lehetséges felbujtóként Thorpe neve is felmerült.
• Seltzer körülbelül egy hónap alatt írta meg a forgatókönyvet. Az angliai helyszín kiválasztásában személyes vágyai befolyásolták, titokban ugyanis azt remélte, hogy a produkció költségén elutazhat majd a szigetországba. Kívánsága később teljesült, mivel a film jelentős részét Angliában forgatták.
• A forgatókönyvvel párhuzamosan Seltzer regény formájában is megírta a történetet. A könyv néhány héttel a filmpremier előtt jelent meg. A moziváltozathoz képest kisebb eltérések fedezhetők fel benne, főleg a szereplők nevében. Sem a regény, sem a forgatókönyv nem határozta meg az események pontos idejét, csupán sejteni lehetett, hogy a történet az akkori jelenben, az 1970-es évek közepén játszódik. A harmadik film (Ómen 3: A végső összecsapás, 1981) forgatókönyvírója, Gordon McGill azonban utólag 20 évvel korábbra datálta az Ómen cselekményét, hogy saját története az 1980-as évek elején játszódhasson.
• A történet eredeti címe The Antichrist (Az Antikrisztus) volt. Ezt a forgatás első szakaszában The Birthmarkra (Az anyajegy) változtatták, végül a The Omen (Ómen) mellett döntöttek.
• Harvey Bernhard mellé betársult Mace Neufeld producer is, ám hiába házaltak a forgatókönyvvel, az összes nagy stúdió visszautasította az együttműködést. A Warner Bros. végül vállalta a gyártást, de sokkal nagyobb reményeket fűzött Az ördögüző készülő második részéhez, ezért az Ómen forgatására előirányzott nem túl magas költségvetést a cég illetékesei folyamatosan megnyirbálták, majd a tényleges munka megkezdése előtt leállították a produkciót. A meg nem valósult változatot Charles Bail rendezte volna, a főszerepre Charles Bronsont szemelték ki, de szóba került James Coburn is.
• Mike Hodges rendező nem bízott az Ómen sikerében, és visszautasította a felkérést. Miután kiderült, hogy tévedett, elvállalta a második részt. Három hét után „művészi nézeteltérések” miatt megváltak tőle.
• A Warner alkalmazásában álló Eddie Rosen úgy vélte, hogy Richard Donner lenne a legalkalmasabb az Ómen rendezésére, aki több mint 20 éve dolgozott a szakmában, viszont egyáltalán nem tartozott az élvonalbeli alkotók közé. Donnernek tetszett a forgatókönyv, és felvette a kapcsolatot egyik barátjával, Alan Ladd Jr.-ral, a 20th Century Fox egyik igazgatójával. A vállalat korábban elutasította az Óment, Donner közbenjárására azonban mégis vállalta a produkciót. A Warnerhez hasonlóan alacsony költségvetést terveztek, az összköltség 2 millió 800 ezer dollár volt.
• A szerény költségvetés ellenére a Fox egy sztárt szeretett volna a főszerepre. Charlton Hestonnal, Roy Scheiderrel, Dick Van Dyke-kal és William Holdennel tárgyaltak, de egyikőjük sem fogadta el az ajánlatot. Heston inkább A midwayi csata (1976) című filmhez kötelezte el magát, Holden pedig nem akart az ördögről szóló filmben játszani. A film sikere láttán azonban a folytatásra már igent mondott.
• Gregory Peck akkoriban a visszavonulás gondolatával foglalkozott, mivel legutolsó filmjei megbuktak, egyik fia, Jonathan pedig 1975-ben öngyilkos lett. A családi tragédia miatt a producerek először nem is akarták elküldeni neki a forgatókönyvet, mert ízléstelen ötletnek tűnt, hogy egy olyan filmbe hívják játszani, amelyben egy apa meg akarja ölni a gyermekét. Peck ügynöke azonban azt mondta a producereknek, hogy a körülmények ellenére küldjék el a szkriptet az ügyfelének. A sztár azonnal megérezte, hogy az Ómenből sikerfilm lesz, ezért elvállalta Richard Thorn szerepét. A szerény gyártási költségek miatt viszont be kellett érnie a szokásosnál alacsonyabb gázsival, mindössze 250 ezer dollárral. Kikötötte viszont, hogy őt illeti a bevétel 10 százaléka. A világsikernek köszönhetően (az Ómen több mint 60 millió dollárt hozott) végül Richard Thorn lett Gregory Peck pályafutásának legjövedelmezőbb filmszerepe.
• A költségvetésből nem futotta ugyan újabb sztárokra, Peck nevének azonban meglett a hatása, és jó nevű karakterszínészek vállalták a további szerepeket. Lee Remick közeli barátja volt Pecknek, David Warner pedig kijelentette, hogy egyetlen komoly színész sem utasította volna vissza azt a lehetőséget, hogy Gregory Peckkel játszhasson együtt. Az ismert brit színésznő, Billie Whitelaw pályafutásának egyik legemlékezetesebb alakítása lett Mrs. Baylock, a sátáni nevelőnő megformálása.
• Mindenki tisztában volt azzal, hogy a felnőtt színészek közreműködése ellenére a film sikere főleg a Damient alakító kisfiún fog múlni. Számtalan jelöltet kipróbáltak, méghozzá az egyik kulcsfontosságú jelenetben, amelyben Damien váratlanul az anyjára támad. Donner mindegyik kisfiúnak azt mondta, hogy egy megadott jelre kíméletlenül támadjon rá, és ütlegelje őt mindaddig, amíg rá nem szólnak. Az ötéves Harvey Stephensnek mindezt nem kellett kétszer mondani, mindjárt a kezdet kezdetén a legérzékenyebb testrészén rúgta meg a rendezőt, akit aztán ütött, rugdalt, harapott, karmolt, ahol érte. Úgy kellett leszedni a meghökkent Donnerről, aki rögtön tudta, hogy megtalálta, akit keresett. Hogy Harvey minél meggyőzőbb legyen az ördögi kisfiú szerepében, szőke haját feketére festették, és kontaktlencsét tettek a szemébe, amitől megváltozott a tekintete. Az átalakítás tökéletesen sikerült, Harvey megjelenése ugyanis a figurának azt a kétértelműségét sugallta, amelyet a rendező hangsúlyozni akart: Damien lehet, hogy maga a Sátán, de az sem kizárt, hogy csupán egy ártatlan, bár kissé „furcsa” kisfiú, akinek valóban semmi köze a környezetében történt borzalmas eseményekhez. Noha alakításáért Golden Globe-díjra jelölték, a kisfiúból végül nem lett színész, a 30 évvel későbbi remake-ben azonban elvállalt egy apró szerepet.
• Donnernek tetszett ugyan Seltzer forgatókönyve, de nem horrort, hanem inkább egy misztikus thrillert akart forgatni. Felkérte tehát a szerzőt, hogy írja át a szkriptet, mellőzze a szarvakat, patákat, boszorkányokat és egyéb sátánista közhelyeket, hogy a történet a hihetőség határain belül maradjon. Seltzer hajlandó volt a kért változtatások elvégzésére.
• A forgatás 1975. október 12-én kezdődött, és 1976. január 2-án fejeződött be. A belső jelenetek többségét a londoni Shepperton Studiosban vették fel. A külső felvételek egy része szintén Londonban készült, de a stáb forgatott Surrey megyében (Woking, Guildford, Ripley, Staines), továbbá az Egyesült Államokban (Chicago), Izraelben (Jeruzsálem) és Olaszországban (Róma) is.
• A brit technikai stáb nagy figyelmet fordított arra, hogy minden hihetően hasson a filmvásznon. A borzalmas halálesetek megvalósítása különösen nagy kihívást jelentett. Brennan atya halálát egy valóban megtörtént hasonló tragédia ihlette, amikor egy templom tetejéről lezuhant kereszt nyársalt fel valakit. A filmjelenethez szükséges vihart szélgépek segítségével idézték elő, a felnyársaláshoz pedig egy speciális botot erősítettek Patrick Troughton hátára. A kellő pillanatban az összecsukható rúd két vége nagy sebességgel ellentétes irányba lövellt ki, ami a felnyársalás képzetét keltette a filmvásznon.
• A fotós halálát eredetileg egy magasból lezuhanó üvegtáblával akarták megvalósítani, de John Richardson trükkspecialista nem tudta kiküszöbölni a légmozgás hatását, ami mindig kibillentette az üvegtáblát függőleges helyzetéből. Végül azt javasolta, hogy inkább vízszintesen mozgó üveggel oldják meg a jelenetet. Azonban ennek megvalósítása sem volt egyszerű, mivel az üvegnek úgy kellett lenyakaznia a fotóst helyettesítő bábut, hogy a fej többször megpördüljön a levegőben. Erre azért volt szükség, mert Donner tudta, hogy az érzékenyebb lelkületű nézők az ilyen jeleneteknél gyorsan becsukják a szemüket, és háromig számolnak, mielőtt újra kinyitják. Azt akarta tehát, hogy a „három” után még mindig a fej pörgését lehessen látni. Hat kamerát használtak, ám így sem sikerült elsőre megvalósítani a rendező elképzelését, pedig az egyik kamerát maga Donner kezelte. Első alkalommal például a bábut lenyakazó üveg nem tört össze. Pedig a képsor hatásának része volt az is, hogy a lenyakazás után az üvegtábla belecsapódik egy kirakatba, ahol feldönt egy üveg vörösbort. A kiloccsanó ital jelképezte a vért, mivel Donner nem akart művért használni. A fotóst alakító David Warner állítólag sohasem nézte meg ezt a jelenetet, ennek ellenére a film jubileumi DVD-kiadásának egyik extrájában részletesen beszámol róla.
• Nehézségekbe ütközött felvenni azt a jelenetet is, amikor a szafariparkban a páviánok rátámadnak Mrs. Thorn kocsijára. A forgatás megkezdése előtt az állatokat néhány óráig éheztették, a kocsi tetejére pedig banánokat tettek. A felvétel kezdetekor a páviánok valóban lerohanták a kocsit, majd békésen elkezdték felfalni a banánokat, és ügyet sem vetettek a kocsiban ülőkre. Egy állatorvos azt tanácsolta, hogy távolítsák el a falkából a vezérhímet, ami felingerli a többieket. Az állatot ezért a kocsiba tették, mire a többi pávián valóban megvadulva támadt a járműre. Lee Remick és Harvey Stephens pánikba estek, sőt a kocsiban tartózkodó Donner sem tudta, munkatársai hogyan oldják meg a váratlan helyzetet. Miután a forgatást baj nélkül megúszták, Stuart Baird vágó bejelentette, hogy a felvett anyag nem elegendő a vágáshoz. Donner ingerülten közölte, hogy akkor menjen vissza Baird a páviánok közé. A vágó meg is tette, hogy közeli felvételeket készíthessen az állatokról. Seprűnyéllel piszkálta őket, hogy idegesek legyenek. Senki nem vette észre, hogy a páviánok közben bekerítették a ministábot, ám szerencsére senkinek nem esett baja.
• Az egyik jelenetben Mrs. Thorn lezuhan a házuk emeletéről. A kaszkadőr nem vállalta a veszélyes munkát, ezért trükköt kellett alkalmazni. Először azt látjuk, hogy egy gömbakvárium zuhan a mélybe, és törik darabokra a földön. Ez hatásosan érzékelteti, hogy mi vár a kőkorlátba kétségbeesetten kapaszkodó asszonyra. Remick teste azonban a valóságban nem lefelé, hanem hátrafelé mozgott. A színésznő egy mozgó kiskocsira állt, amelyet adott pillanatban elfordítottak, mintha a zuhanó test fordulna el. A Remick mögötti fal volt a padló, amelyre felerősítették a szükséges tárgyakat, és kifeszítették a képmezőben látható virág leveleit. A színésznő feje a széttört akvárium mellett ért földet. Az arca mellett vergődő aranyhal igazi volt, amelyet pillanatokon belül újra vízbe tettek. A lezuhanó akváriumban viszont nem igazi hal volt, hanem egy narancssárgára festett szárított hal.
• Az etruszk temetőben játszódó éjszakai jelenetet németjuhászokkal akarták felvenni, amelyeket erre a célra idomítottak az Egyesült Államokban. Az angol jogszabályok szerint azonban az állatok csak fél év karantén után kerülhettek volna be a szigetországba, ezt az időt viszont a stáb nem tudta megvárni. A helyszínen csupán rotweilerek álltak rendelkezésre, amelyek barátságosak voltak az emberekkel, egymással viszont folyton párosodni akartak. A két színészt helyettesítő dublőrökre húsdarabkákat erősítettek, hogy a kutyák rájuk támadjanak. Az egyik rotweiler azonban megvadult, és átharapta a David Warnert helyettesítő dublőr, Terry Walsh bőrvédőjét. Az okozott sebet 14 öltéssel varrták össze. A bemutatót követően az Egyesült Államokban ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a rotweilerek tartása iránt.
• Az eredeti elképzelés szerint Mrs. Baylock akkor is Thornra támadt volna, amikor a férfi már beszállt az autóba Damiennel. A diplomata elgázolja a sátáni nevelőnőt.
• Az eredeti befejezésben három koporsót mutattak, ami arra utalt, hogy a Thorn család mindegyik tagja meghalt. A tesztvetítés közönségének azonban nem tetszett ez a befejezés, ezért Alan Ladd Jr. javaslatára megváltoztatták. A végső verzióban csak két koporsó látható. Egy tiszt egy háttal álló párnak átadja az összehajtott amerikai zászlót. A kamera ekkor lefelé mozdul, és a pár között láthatóvá válik Damien, aki megfordul, és ördögien elmosolyodik. Donner azt mondta a kisfiúnak, hogy nézzen a lehető legcsúnyábban a kamerába, de nem szabad elnevetnie magát, mert akkor nem lesznek többé barátok. Harvey engedelmeskedett, közben erősen küszködött, hogy visszatartsa a nevetését. Végül mégis elmosolyodott. Donner valójában pontosan ezt akarta.
• A film a Jelenések könyvéből (13,18) származó idézettel zárul, amely Károli Gáspár fordításában így hangzik: „Itt van a bölcsesség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát, mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.”
• Richard Donner és Harvey Bernhard egyszer együtt mentek el Jerry Goldsmith egyik koncertjére, amely nagy hatást gyakorolt rájuk. Sikerült meggyőzniük Alan Ladd Jr.-t, hogy szerződtesse Goldsmitht, ami további 25 ezer dollárral növelte a költségvetést. Goldsmith örömmel vállalta a munkát, mert szabadkezet kapott. A gregorián zene elemeit használta fel, a főmotívumot pedig úgy írta meg, mintha egy feketemise részlete lenne. Egy szakértőtől megtudakolta, hogy melyek a latin nyelvű mise kulcsszavai, és azokat forgatta ki. A filmbéli kórus ezeket a szavakat kántálja: „Sanguis bibimus, corpus edimus, tolle corpus Satani”, és ezt az „Ave Satani!”, illetve a „Versus Christus” felkiáltások váltják fel. Goldsmith a hatást a hangerő változásával is fokozni tudta. Romantikus zenei motívum csak abban a jelenetben hallható, amely a Thorn család idilljét mutatja, ám a zene rögtön baljóslatúvá válik, amint Damien eltűnik. Az alkotók a zene hiányával is fokozták a feszültséget. Amikor például Thorn megtalálja a számjegyeket fia fején, teljes a csend, Mrs. Baylock támadása tehát sokkolóan éri nemcsak a főhőst, hanem a nézőt is.
• A filmtörténeti legendák szerint az Ómen forgatását számos baljós esemény kísérte. Mivel ezekről olykor az érintettek is egymásnak ellentmondóan nyilatkoztak, felmerült a gyanú, hogy esetleg csak reklámfogásról van szó. Az egyik történet szerint Seltzert és Pecket két külön repülőgép szállította Angliába, ennek ellenére mindkét gépet villámcsapás érte. Gregory Peck lemondta azt a járatot, amely az izraeli forgatásra vitte volna. A gép lezuhant, és senki nem élte túl a katasztrófát. A színész pillanatnyi szeszélyből egyik este mégsem ment el vacsorázni a kedvenc éttermébe, amelyet az IRA épp akkor röpített a levegőbe. Richard Donner szállodájában szintén robbantott az IRA, egy közúti balesetben pedig a rendező kis híján elveszítette az egyik lábát. A legsúlyosabb tragédia John Richardson trükkmestert érte az utómunkálatok fázisában, amikor ő maga már Belgiumban dolgozott A híd túl messze van (1977) című filmben. Barátnője meg akarta látogatni, ám halálos autóbalesetet szenvedett, amelyben szó szerint elveszítette a fejét. Korábban az Ómenhez Richardson javasolta, hogy az egyik szereplő lenyakazás által haljon meg.
• Az alkotók minden odafigyelése ellenére az Ómen nem mentes a kisebb-nagyobb bakiktól. Íme, ezekből néhány: Holly halálának jelenetét három különböző kameraállásból mutatják, ám az üveg mindegyikben másképp van kitörve. Damien születésnapi buliját júniusban tartják, a képsor végén megjelenő kutyának mégis látható a lehelete. Amikor Mrs. Baylock először bemegy Damienhez, kétszer csukja be maga után az ajtót. Az egyik jelenetben Jennings kivesz egy képet az előhívó folyadékból, és rögtön a fény felé tartja. A valóságban a kép ilyenkor megfeketedik, ugyanis előbb vízbe, utána fixáló folyadékba, majd megint vízbe kellett volna tenni. Amikor Mrs. Thorn kizuhan a kórház ablakán, esés közben mozgatja mindkét karját, holott korábbi balesete miatt az egyiket begipszelték.
• Az Óment Angliában 1976. június 6-án mutatták be, vagyis azon a napon, amelyen a film cselekménye elkezdődik. A magyar mozipremier 1989-ben volt.
• Az Ómen stábjából Jerry Goldsmith volt az egyetlen, akit Oscar-díjra jelöltek a munkájáért. A zeneszerző nem bízott a győzelmében, hiszen egyik ellenfele a legendás Bernard Herrmann volt, aki a díjkiosztó előtt néhány héttel hunyt el. Herrmannt ráadásul két filmért (Megszállottság, Taxisofőr) is jelölték. Noha ugyanazon a díjkiosztón Peter Finch posztumusz kapott Oscart a Hálózatért (1976), Herrmann mégsem lett a másik posztumusz díjazott, az aranyszobrot ugyanis Jery Goldsmith vehette át. Goldsmith a legjobb filmdal kategóriában szintén esélyes volt az Ómenhez írt Ave Satanival, ám ott nem ő nyert.
• A nagy sikerre való tekintettel előbb 1978-ban, majd 1981-ben folytatták Damien történetét. Tíz évvel a harmadik rész után, 1991-ben egy tévéfilmben egy kislány játszotta az Antikrisztust, a produkciónak azonban nem lett sikere. 30 évvel az eredeti film után, egy újabb „sátáni időpont”-ban (2006. 06. 06.) tartották a remake világpremierjét. A főszerepeket Liev Schreiber, Julia Stiles és Mia Farrow játszották. Bár az Ómen új változata kereskedelmileg nem volt sikertelen, sokan úgy gondolják, meg sem közelíti az eredeti film színvonalát.