A HÉT MESTERLÖVÉSZ
(The Magnificent Seven)

Amit érdemes tudni a filmről

• A film Akira Kuroszava A hét szamuráj (1954) című alkotásának remake-je. Az újrafilmesítés jogát állítólag először Lou Morheim szerezte meg, aki Anthony Quinn-nek szánta a főszerepet. Más források szerint a remake ötlete Yul Brynnertől származott, ő javasolta a témát Walter Mirisch producernek. Brynner az egyik legnépszerűbb sztárnak számított akkoriban, aki beleszólást kért és kapott A hét mesterlövész elkészítésének kulcskérdéseibe, így például a szereposztásba és a rendező kiválasztásába. Utóbbi feladatra John Sturgest találta legalkalmasabbnak az Újra szól a hatlövetű (1957) című, jelentős szakmai és közönségsikert aratott westernje miatt. Sturgesnek is megvolt azonban a maga akarata, és mivel anyagilag is beszállt a filmbe, ragaszkodott ahhoz, hogy producerként kizárólag az ő neve szerepeljen a főcímen.
• Lou Morheim és Anthony Quinn nem törődtek bele abba, hogy lényegében „kitúrták” őket saját filmjükből, és mindketten keresetet nyújtottak be a bíróságon. Morheim végül megegyezett a másik féllel, és beérte a társproduceri szerepkörrel. Quinn rosszabbul járt: 630 ezer dollár kártérítést követelt Brynnertől és a United Artists cégtől, de elveszítette a pert.
• A hét szamuráj történetéből Lou Morheim megbízásából a hivatalosan feketelistára tett Walter Bernstein írta meg az első forgatókönyvet, amellyel azonban Walter Mirisch és Yul Brynner elégedetlen volt. Ők Walter Newmant kérték fel a szkript megírására. A mexikói forgatás előkészítésekor azonban problémák támadtak a helyi cenzorokkal, akik kifogásolták azt, ahogyan a forgatókönyv a mexikói falut és a parasztokat ábrázolta. Utóbbiak esetében például azt követelték, hogy viseljenek mindig tiszta öltözéket. Newman megtagadta, hogy a helyszínre utazzon egyeztetni, és elvégezze a kívánt változtatásokat. (Más források szerint egyszerűen csak nem ért rá egyéb elkötelezettségei miatt.) Ezt a feladatot végül William Roberts kapta, aki oly mértékben volt kénytelen átalakítani a szkriptet, hogy ezáltal jogosulttá vált arra, hogy nevét társ-forgatókönyvíróként tüntessék fel. Newman ezen úgy megsértődött, hogy követelte nevének levételét a főcímről. Más források viszont úgy tudják, hogy Roberts írta a tulajdonképpeni történetet, és Newman végezte el a mexikói vonatkozású átdolgozásokat, akinek a neve azért nem szerepel a főcímen, mert Roberts ragaszkodott ahhoz, hogy forgatókönyvíróként csak az ő nevét tüntessék fel.
• John Sturges (1910–1992) 1946-ban rendezte első filmjét. Az 1950-es, 1960-as évek egyik legkeresettebb rendezője volt. Noha főleg westernjei révén ismert, más műfajokban is alkotott: nevéhez fűződik például Az öreg halász és a tenger (1958) legismertebb filmváltozata, és A sas leszállt (1976) című háborús kalandfilm. Állítólag személyesen is találkozott Akira Kuroszavával, aki gratulált neki A hét mesterlövészhez. Sturges elmondása szerint japán kollégája szavai jelentették az egyik legnagyobb elismerést, amelyet pályafutása során kapott.
• Az orosz származású Yul Brynner (1920–1985) a televíziónál kezdte filmszínészi karrierjét. Előtte modellként foglalkoztatták, anyagi okokból még aktfelvételeket is vállalt. Remekül értett az önreklámhoz, így például azt terjesztette magáról, hogy valójában mongol származású, igazi neve: Taidje Khan. (Valódi neve: Julij Boriszovics Brinner.) Híres szerepéhez, az Anna és a sziámi királyhoz (eredetileg: A király és én) – melyet színpadon és filmen (1956) egyaránt eljátszott – borotváltatta kopaszra a fejét, és afféle védjegyként élete végéig megőrizte kopaszságát. Másik jellegzetessége mély, erőteljes, férfias hangja volt. Négyszer nősült, három saját és két adoptált (vietnami) gyermeke volt. Második feleségét A hét mesterlövész forgatása közben vette el, az esküvőt részben a film kulisszái között tartották. Tüdőrákban halt meg. A Sors iróniája, hogy halála előtt nem sokkal egy dohányzás elleni reklámfilmben vett részt.
• Vin szerepére felmerült George Peppard, Gene Wilder, John Ireland és Sterling Hayden neve, Yul Brynner viszont ragaszkodott Steve McQueenhez. Utólag mindezt megbánta, mivel egyáltalán nem jöttek ki egymással. Kettőjük testmagassága között mindössze egy centiméter volt a különbség (Brynner javára), Brynner azonban ragaszkodott ahhoz, hogy sokkal észrevehetőbben legyen magasabb, mint partnere. Ennek érdekében földből kis „dombocskákat” építettek neki, és azokra állt a McQueennel közös jelenetekben. McQueen viszont minden egyes forgatási szünetben, amikor elment a földkupacok mellett, „véletlenül” beléjük rúgott. Brynner amiatt is aggódott, hogy partnere „ellopja” a jeleneteit, és különféle apró cselekvésekkel magára irányítja a figyelmet a közös jelenetekben, amikor Chris beszél, vagyis elsősorban rá kéne figyelni. Eli Wallach önéletrajzi könyvében arról írt, hogy Brynner külön asszisztenst fizetett annak megfigyelésére, hogy a közös jelenetekben McQueen hányszor nyúl például a kalapjához, vagy tesz egyéb figyelemelterelő mozdulatokat. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy később maga McQueen is minden filmjében éreztetni akarta, hogy ő az igazi sztár. A Pokoli torony (1974) esetében például kikötötte, hogy partnere, Paul Newman egyetlen mondattal sem mondhat többet, mint ő, és neve nem előzheti meg az övét sem a film főcímén, sem a plakátokon. A híd túl messze van (1977) című háborús produkcióban a felkínált mesés gázsi ellenére sem akart szerepelni, mert nem akart egy sztár lenni a sok közül. A hét mesterlövész forgatási konfliktusainak következményeként Brynner a folytatás, A hét bátor mindig győz (1966) esetében már feltételként szabta, hogy McQueen nem szerepelhet benne.
• Eleinte úgy tűnt, hogy Steve McQueen (1930–1980) mégsem tud szerepelni A hét mesterlövészben, mivel érvényes szerződés kötötte a Wanted: Dead or Alive című tévésorozathoz. A színész ezért autóbalesetet szimulált, kocsijával szándékosan egy fának hajtott. Kisebb sérülései miatt orvosai tanácsára kényszerszabadságra küldték, és ez idő alatt tudta leforgatni A hét mesterlövészt. McQueen állítólag Chico szerepét szerette volna megkapni, és rossz néven vette, hogy azt Horst Buchholzra osztották. Noha az 1960-as évek egyik legjobban fizetett filmsztárja volt, híresen fukarnak számított. Nevezetes volt arról is, hogy számos, szakmai és közönségsikerrel kecsegtető szerepet utasított vissza, melyek imázsának és sztárallűrjeinek nem feleltek meg. Állítólag 1976-ban ő találta ki azt a történetet, amely 16 évvel később a Több, mint testőr (1992) című film alapjául szolgált. Érdekelte Rambo szerepe is, amelyet korai halála miatt nem tudott eljátszani. Tüdőrákos volt, akárcsak riválisa, Yul Brynner, és bár ő is erősen dohányzott, orvosai szerint betegségét elsősorban nem a cigaretta, hanem inkább azbesztmérgezés okozhatta. Megműtötték, és a műtétet követő szívinfarktusban hunyt el. McQueen volt A hét mesterlövész sztárjainak első halottja.
• A litván származású, de Amerikában született Charles Bronson (1921–2003) karrierje 1949-ben kezdődött, és bár számos korai alakításáért kapott jó kritikákat, csak A hét mesterlövész tette igazi sztárrá. Gyakran játszott erőszakos szerepeket, főleg 1970 után készült filmjeiben. A spagettiwesternek királya, Sergio Leone eredetileg őt kérte fel az Egy maréknyi dollárért (1964) főszerepére, Bronson azonban nem vállalta, így került képbe Clint Eastwood. Leone ennek ellenére többször is szerepet ajánlott Bronsonnak, de csupán a Volt egyszer egy vadnyugatban (1968) dolgoztak együtt, amelyet a színész egyébként különösen kedvelt. Mindazonáltal az egyéb közös munkákat állítólag mindig ő utasította vissza. Leone szerint Bronson volt a legnagyobb színész, akivel valaha együtt dolgozott.
• Horst Buchholz (1933–2003) az 1950-es években a lázadó tizenéves figuráját testesítette meg, a média előszeretettel nevezte „a német James Dean”-nek. Hat nyelven beszélt folyékonyan, ami – előnyös külseje és tehetsége mellett – hozzájárult ahhoz, hogy nemzetközi sztár váljon belőle. Fia, Christopher Buchholz szintén színész.
• A Lee-t alakító Robert Vaughn a film alapján készült, azonos című tévésorozatban (1998–2000) Oren Travis bíró szerepét játszotta. Számtalan filmje közül csupán kettőről gondolta azt, hogy hatalmas bukta lesz: A hét mesterlövészről és A chicagói tanúról (1968). Mindkettő kasszasikernek bizonyult, és mellesleg mindkettőben Steve McQueen volt az egyik partnere.
• James Coburnt (1928–2002) jó barátja, Robert Vaughn ajánlotta be a rendezőnek. John Sturges egy Gary Cooper-típusú színészt keresett Britt szerepére, Vaughn pedig meggyőzte arról, hogy Coburn az, aki ennek az elvárásnak tökéletesen megfelel. A két színész barátsága Coburn haláláig megmaradt, de sohasem játszottak újra együtt. A hét mesterlövészben egyikőjüknek sem volt túl sok szövege: Coburn összesen tizenegy, Vaughn pedig tizenhat mondatot mond. Coburn egyébként rajongott A hét szamurájért, és állítása szerint az a figura volt a kedvence, akit végül ő maga játszott el a remake-ben.
• Sturges annyira elégedett volt Coburn teljesítményével, hogy A nagy szökés (1963) című filmjéhez is szerződtette, melyben Charles Bronson és Steve McQueen is játszott. Coburn és McQueen később a legendás Bruce Lee barátai és tanítványai lettek, és amikor Lee váratlanul meghalt, mindketten koporsóvívők voltak a temetésén.
• A szerb származású Brad Dexter (1917–2002) a címszereplők közül az egyetlen olyan színész, akiből nem lett nagy sztár. Később ironikusan meg is jegyezte: „A hét mesterlövészből én vagyok az egyetlen, akire senki nem emlékszik.” 1964. május 10-én egy filmforgatáson megmentette Frank Sinatra és Ruth Koch életét, akiket egy vízi jelenet felvételekor elsodortak a hullámok. Bátorságáért később kitüntették. Amikor két év múlva azt a tanácsot adta Sinatrának, hogy ne vegye feleségül a 30 évvel fiatalabb Mia Farrow-t, a világhírű énekes véget vetett a barátságuknak. (Sinatra és Farrow két év házasság után, 1968-ban váltak el.)
• Eli Wallach nem tudta vérbeli vadnyugatiként kezelni a fegyverét, ezért valahányszor visszatette a pisztolytáskába, mindig lenézett egy pillanatra, hogy ne tévessze el a mozdulatot. Minderre ő maga is felhívta a figyelmet a film amerikai DVD-kiadásának egyik extrájában. Az 1915-ben született színész sokoldalú tehetsége mellett hihetetlen munkabírásáról is nevezetes: 95 éves korában, 2010-ben is forgatott két filmet. Mobilján állítólag A hét mesterlövész főcímzenéje a csengőhang.
• Egy kis szerepet a később operatőrként világhírűvé vált John A. Alonzo (Kínai negyed, 1974) játszott John Alonso néven. Bizonyos források szerint Miguel szerepét alakította, és Natividad Vacío játszotta Tomast, más források szerint viszont ennek fordítottjáról van szó.
• Egy előre bejelentett színészsztrájk miatt a szerepeket a szokásosnál jóval hamarabb kiosztották, hogy a forgatást időben be tudják fejezni.
• A forgatás 1960. március 1-jén kezdődött, és a következő hónapban véget is ért. Valamennyi jelenetet Mexikóban vettek fel.
• A hét mesterlövész zenéjét eredetileg Sturges favoritja, Dimitri Tiomkin komponálta volna. Tiomkin ragaszkodott ahhoz, hogy a főcím alatt egy dal hangozzék el, akárcsak az Újra szól a hatlövetű (1957) című közös filmjük esetében. Sturges ezúttal nem egyezett bele ebbe, mire Tiomkin visszaadta a munkát. Elmer Bernstein lépett a helyére, akinek A hét mesterlövész az egyik legismertebb filmzenéje, amelynek hangszerelésére mellesleg Bartók Béla Zenekari concerto (1943) című műve is hatott. Bernstein komponálta negyedszázaddal később A három amigo (1986) zenéjét: John Landis alkotása tulajdonképpen A hét mesterlövész alapötletének parodisztikus feldolgozása.
• A későbbi (ötszörös) Oscar-díjas zeneszerző, John Williams tagja volt annak a zenekarnak, amellyel felvették a filmzenét: zongorán játszott.
• Arthur Conley és Otis Redding Sweet Soul Music című 1967-es slágere rövid részletet tartalmaz Bernstein filmzenéjéből. A szerzeményt először Conley-vel vették lemezre.
• A filmből nem derül ki egyértelműen, hogy a mesterlövészek külön-külön hány embert ölnek meg (összesen 55 áldozat van), csak valószínűsíthető, hogy Vin végez a legtöbbel, és Harry a legkevesebbel.
• Calvera és Lee egyaránt meghalnak, ám az őket alakító színészek, Eli Wallach és Robert Vaughn a valóságban túlélték a partnereiket. A Charles Bronson által játszott O'Reilly hal meg utoljára a mesterlövészek közül, az eredeti japán filmben azonban a neki megfelelő figura volt az első halott.
• A forgatókönyv nem részletezte, hogy a mesterlövészek milyen sorrendben és hogyan halnak meg, ezért ezt a problémát John Sturgesnek kellett megoldania. A rendező ezt a sorrendet találta ki: Lee, Harry, O'Reilly és Britt. A Lee-t alakító Robert Vaughn viszont tiltakozott az ellen, hogy ő legyen az első áldozat, elvégre ezt a szerepet kifejezetten neki találták ki. Sturges meghallgatta a panaszt, és új sorrendet talált ki: Harry, Lee, Britt és O'Reilly.
• Noha A hét mesterlövész ötven évvel az ősbemutató után is egyike a legnépszerűbb westerneknek, semmiféle jelentős szakmai díjat nem kapott. Csupán Elmer Bernsteint jelölték Oscar-díjra a filmzenéért, de az arany szobrot végül Ernest Gold vehette át az Exodusért (1960). A hét mesterlövész szakmai mellőzésében valószínűleg szerepet játszott az is, hogy a film az Egyesült Államokban eleinte nem keltett igazán nagy érdeklődést, és csak a kirobbanó külföldi sikernek köszönhetően hozták újra forgalomba. A második körben viszont annyira népszerűnek bizonyult, hogy idővel három folytatást is forgattak hozzá (1966-ban: A hét bátor mindig győz, 1969-ben: A hét mesterlövész telibe talál, és 1972-ben: Újra nyeregben a hét mesterlövész), de ezek egyike sem aratott akkora sikert, mint az eredeti. 1980-ban a Csata a csillagokon túl című film sci-fi miliőbe helyezte a történetet, az egyik főszerepet Robert Vaughn játszotta. A cowboyt George Peppard alakította, akinek a neve A hét mesterlövész szereposztásakor is felmerült. 1998-ban tévésorozat készült az alapötletből Michael Biehn főszereplésével: a széria 2000-ben ért véget. Stephen King 2003-ban megjelent regénye, A Setét Torony V: Callai farkasok alaphelyzete erősen emlékeztet A hét mesterlövészre: a regényben egyébként a falu neve Calla Bryn Sturgis, amely nyilvánvaló utalás John Sturges nevére.